Diákok értékelése
Mi kerültünk abba a szerencsés helyzetbe, hogy elmeséljük a DTH-tel és az azzal kapcsolatos játékokkal, mikroprojektekkel és egyébbel való észrevételeinket. Kezdjük is egy alapvető kérdéssel! Hogyan is kezdődött ez az egész? Honnan jött? És nem utolsó sorban: Miért pont mi?
Az egész a mi egyetlen, utánozhatatlan prefektánk ötlete volt. Ugyanis az ő fejéből pattant ki ez az ötlet. Nekünk, kollégistáknak meghökkentő volt ez a hír. Mindenki nyugisan élte egy szokásos koleszos életét, amikor jött ez az egész. Az elején nagyon nem tartottuk jó ötletnek, sőt. Mi, másodévesek teljesen kikészültünk. Csoport szinten, kevesen voltak azok, akik komolyan vették ezt az egészet és foglalkoztak a feladott feladatokkal. És akkor történt valami, idézném a prefektánkat ''megtört a jég''. Pontosan mikor is? Mi után történt ez? Nézzük csak... Megvan! Akkor, amikor, megnéztük a tavalyi nyertes munkát. Egyszerűen fantasztikus volt! Ültünk csak ott, egyik csütörtök este és ámultunk. Szó szerint, csillogott a szemünk. Ezután kezdtük komolyan venni ezt az egész DTH-et. Miért pont mi? Nos, mi vagyunk az a csoport, akiknek a prefektája bevállal ilyen feladatokat, pontosabban ezt a feladatot. Térjünk is a lényegre. Ugye a kisfilmben látható lesz, hogy szerintünk sok játékot, kihívást teljesítettünk, és nem egyszer feszegettük a saját határainkat. Kollégiumi életünkben ezek vagy csütörtök esténként vagy bentmaradós hétvégéken történtek. A saját szabad időből ment rá - ez nem mindenkinek volt pozitív élmény. Az ActionBound-os feladatokat, gyakorlatilag meg sem csináltuk - ha nem kötelező valami, nagyon nehezen ment... Még csak arra sem vettük a fáradtságot, hogy megnézzük a feladatot. Nem tudom, hogy miért...
Mindent nehéz volt elkezdeni, vegyünk egy konkrét példát. Egyik vasárnap, a mindenki által ismert beugró játékot próbáltuk ki. Elsőnek senki sem merte bevállalni, aztán mégis. Ketten vállalkoztak. Amikor belelendültek, már mindenki sírva nevetett. Akkor jöttünk rá, milyen jó buli is ez a beugrós dolog. A következőkben már nagyon szemfülesnek kellett lenni, ha valaki sorra akart jutni. Mindenki tele volt adrenalinnal és meglepő módon, de mindenki élvezte! Ezt teljes mértékben kijelenthetem. Nem lenne bölcs döntés minden, a csoport által kipróbált játékot egyesével megvizsgálni, de egy játékot még megemlítenék. Amikor egyik csütörtök estén Guinness Világrekordokat próbáltunk megdönteni, kisebb - nagyobb sikerrel - hát ott sok dolog kiderült magunkról.....
Tehát, mint említettem, az a bizonyos film megváltoztatta a hozzáállásunkat. Mindenkiét. Kezdtük komolyan venni, és versenyként tekinteni rá. Igaz, az elején nagy volt az ellenállás, és ha lehet mondani elég nehéz volt áttörni a ''tűzfalat'', de végül is, sikerült.
Lehet, hogy most, ebben a helyzetben, a home office-ban nehéz rávenni magunkat a munkára, de véleményem szerint most már kialudtuk magunkat és a régi lendületet is felfedeztük magunkban, újra.
A koronavírus miatt a társaságnak online platformon kellett folytatnia a kommunikációt, valakinek ez megszokott volt, de olyan is volt, aki idegenkedett tőle. Többnyire azért nem volt nehéz, hozzá voltunk szokva, hogy így is beszélgetünk. A kapcsolattartás nem nagyon változott, ugyanúgy beszélgettünk, csak most nem élőszóban, hanem interneten keresztül. Az információátadás is könnyen ment, ugyanúgy beszéltük kivel, mi és hogyan történik, mint eddig. Bár a digitális oktatástól elfoglaltak vagyunk eléggé, de így is megy a kommunikáció. Tanulásban is tudjuk segíteni egymást, ha segítséget kérünk egymástól. Szerintünk a kapcsolattartás nem nagyon változott, talán annyiban, hogy jobban próbáljuk átadni az információt, ha valaki valamit nem tud, abban próbálunk segíteni. Lehet némelyikünk még így segítőkészebb is. Nem biztos, hogy mindenki hitt ebben, hogy ez így menni fog, sőt szerintem alig, de végül mindenki odatette magát és csináltuk. Lehet egy kicsit döcögősebben az elején, mivel ugye furcsa volt és teljesen új volt minden, de belejöttünk...
Összességében eléggé jól sikerült ez a feladat, akármilyen furcsa is volt. Néhányan, ha nem akarnak vagy akartak benne részt venni, azok magukra vessenek, mert nem tudják miből maradnak ki! Úgy néz ki, egy összetartó közösség lettünk, akiknek ezt is sikerült megoldania.
BLOGbejegyzés - Grétiék
Blogbejegyzés
A digitális témahétben mindenkinek más-más munkája volt és ezt különféleképpen élték meg. Mindenkinek volt saját csapata, feladata, ahol helyt kellett állni. A csoportok segítettek egymásnak, pl. mikor valaki elhagyta a tollát és mástól kellett kérnie, hogy tudjon rajzolni. Nem igazán hátráltatták egymást, talán csak akkor, mikor egy rajzos épp dolgozott a saját feladatán, mások pedig valami olyasmit csináltak, amivel elterelték a figyelmét. Ez talán az ő hibája volt, mert hagyta magát megzavarni.
Többen nagyon örültek a munkának, bár az elején nem voltak túl lelkesek.
Sári nagyon jól összerázta a csapatot és a felügyelő munkát azért választotta, mert szereti irányítani és ízlésesen kiválasztani a dolgokat.
Adri a legnagyobb örömöt akkor érezte, mikor befejezte a grafikai elemek egyikét, és elkezdhette a következőt. A logótervezést azért választotta, mert a csirkés ötlet eleve az övé volt, ezért szeretett volna tovább dolgozni vele. Viszont úgy érezte, hogy ez így magában kevés, többet akart tenni azért, hogy mások feladatát is megkönnyítse, ezért jelentkezett az interjúvideók felvételére is. Számára minden feladat kihívás, ezért erre is úgy tekintett. Szerinte nem is a kivitelezéssel volt gond, hanem az igazi kihívást a határidő betartása jelentette. Bátran kijelenthetjük, hogy Adri érezte legjobban magáénak az egész programot
Hunor a Scratch játéknál segédkezett Misinek, hasznos tanácsokkal látta és észrevételekkel. Voltak nehézségeik, de együtt mindig kijavították. Kihívásnak tekintették ezt, mert új programmal dolgoztak, aminek a neve Scratch. Teljesen a semmiből tanulta meg Misi a programozás alapjait.
Juci a rajzos csapatban volt benne. Azt élvezte a legjobban, amikor azt látta, hogy a rajzok "életre kelnek" a képernyőn. Jó mókának találta, hogy csirkéket kellett rajzolnia. Végülis, a csirkék cukik...
Skuti is ebben a csapatban volt. Főleg a kreatívkodós csoport és a szobatársai segítették a véleményük elmondásával. Egyszerűen csak azért választotta ezt a csoportot, mert szeret rajzolni. Több kell ennél hozzá?
Alexnek Karola segítette a munkáját, viszont a videósokkal nem igazán jöttek ki jól. Konkrétan nem árulta el, hogy miért, de el tudjuk képzelni, hogy a munkafolyamat tempója miatt. Nem lepődnénk meg rajta, mivel mi is egy kicsit lassúnak láttuk.
Réka a csoportok beosztásánál hiányzott, ezért másoknak kellett megmondani helyette, hogy hova kerüljön. Videósnak választották - ami jó döntés volt, örült, hogy levideózhatta a tanárokat. Annyi gondja volt, hogy egy-egy interjú előtt izgult, hogy hogyan fognak rá reagálni, kedvesek lesznek-e. Mázlija volt, mert senki nem ette meg végül. Egy másik kolis társával végzett feladata pedig nehézkesen indult, de Karola noszogatására az is helyreállt. (Igaz, a legvégén kiderült, hogy még sem csinálták meg a játékok összevont szabályzatát.)
Kinga nagyon élvezte az együttműködést, az is tetszett neki, hogy látta a fejlődést, és annak is örült, hogy mindannyian együtt voltak. A rossz tapasztalata csak az volt, hogy az elején nehezen lehetett rávenni a csapatát a munkára. Az elején csak beosztották ide, de a végére megtetszett neki.
Mi, blogosok pedig nagyon nehezen indultunk el. Hirtelen a folyamat közepébe (februárban) belecsöppent egy új társ, Bianka, aki új kollégistaként azt sem tudta, mit és hogyan kéne csinálnia - na meg, hogy miért. Ő sem kifejezetten örült a plusz tehernek. (A végére egyébként pont ő rázódott bele a legjobban.) Karola elmondása szerint a mi csapatunk a legpasszívabb az egész társaságból, ezért kíváncsi volt, hogy hogyan teljesítjük, amit kért. Ez, amit olvastok, a második verziója a bejegyzésnek, mert az első Karola szerint - szépen kifejezve - nem volt elég jó. Igazság szerint nem volt kész - csak leírtunk valamit, és nem is pontosan értettük a feladatot, de nem is jeleztük, hogy nem értjük. Így csináltunk gyorsan valamit.... Hát... Jobb, hogy újraírtuk... :)
Összességében véve ezt a programot az elején nem sokan élvezték, sok minden nem tetszett sokunknak, de a végére happy end lett, majdnem minden elkészült, és visszatekintve nem is volt olyan rossz.