Lábjegyzékek
Jegyzetek:
A HOME oldal struktúrájában is jelzi a megosztottságunkat: gyakorlatilag 3 csoport kommunikál egymás mellett: Újak, Régiek, Prefekta. A közös érintkezési pont a közös alkalmakon találkozik - de ennek hatékonysága nem gyűrűzik át a mindennapokba. 2019 novemberi Zsebszöveges játék után a 2020 címkéjű oldal struktúrája egyértelműen a szorosabb, összehangoltabb egységet mutatja. (Csoportdinamika, kohézió, kudarcelkerülési technikák, önismeret)
Kudarc: A lélektani nyomás után hamar megoldandó feladatként tekintettem rá. Összességében azt jelentette, hogy a kommunikáció nem áramlik, az empátia nem érezhető, kommunikációs és fizikai gap-ek uralják a csoportot, és az együttműködés hiánya miatt beszerzett rossz jegyek sem jelentettek motivációt a változtatásra. (Tanári burn out, kezelési technikák, negatív tapasztalatok felhasználása, tudatos tanári attitűd fejlesztés)
A természetes emocionális igény, a családtól való távolság, a magány, a kiszolgáltatottság, az iskolai órák okozta nyomás, a kollégiumi szabályok és napi rutin okozta stressz kimondatta az alapvetően nem ehhez szokott diákokkal, hogy változásra van igény. Itt tapasztaltam meg, hogy az eleinte névtelen véleménykérdezés, a másoknak való visszajelzés hogyan válik arcos- neves, használható támogatássá. A kommentből - támogató vélemény lett, arccal, névvel, emberrel. (Internetes kultúra, jog-jogvédelem, digitális kommunikáció, érzelmi intelligencia)
Egy kollégiumi történet adta a címet: egy online keresési feladatot nem oldottak meg a diákok, mert nem azonnal találták meg az információt, hanem további hivatkozást kellett volna megnyitni. Amikor elemeztük a problémát, nevetve ennyit mondtak: "Karola, mi 1 clickesek vagyunk: ha azonnal nem ugrik elő, aminek kell, akkor már nem érdekel...!" Ide vág Tari Annamária X, Y, Z generációkról szóló előadásai és ezen előadása. (Beállítódás, attitűd, én-kép, motiváció, célkeresés, probléma megtalálása, és feldolgozása, és megoldása, egyén és csoporthelye, csoportdinamikai mátrix, személyiség fejlesztés)
Adele B. Lynn & Janele R. Lynn: Érzelmi intelligencia gyakorlatgyűjtemény c. könyvében csak gyakorlat található: hány fős csoportban, kivel, mit lehet feladatként adni, annak mi a hatása a csoportra, és hogyan értékelhető. Nem elemzések, csak gyakorlati feladatok. (Érzelmi intelligencia fejlesztés)
Annyira külön működtek a fiúk és a lányok, hogy külön csoportban kezeltem őket a kezdeti feladatok meghatározásakor - és az volt a feladat célja, hogy ha titkosan megcsinálják a kiadott feladatot: nyűgözzék le a másik nemet. Egyértelmű volt, hogy bár egyenrangúnak tekintik egymást, az online térben felszínesen kommunikálnak egymással - mindenki mindenki ismerőse, de nem tudták a másik telefonszámát, elérhetőségét, napi rutinját, és időbeosztását sem, emiatt nem is találkoztak furcsa módon. Játékos versengés indult, hogy na majd megmutatjuk a másik nemnek, hogy mit tudunk. (Nemek közötti különbségek, erősségek kihasználása, korosztály kommunikáció erősítése, és közös tartalommeghatározás)
Névtelenül mindenki bátrabb - viszont felkeltették az érdeklődésüket a cetlik: találgatni kezdték, hogy ki írhatta? Csoportvezetőként egyértelműen támogattam, és dicsértem őket a gondolatokért, ötletekért: pozitív megerősítést kaptak a véleménynyilvánításra, kezdett kialakulni a közösség íratlan szabálya: hogyan ötletelünk, és kritizálunk produktívan. (Változó attitűdük, dinamikus csoport, brainstorming szabályai)
Mentorom, Tráserné Horváth Annamária tanácsára lelkesedtem erre a programra, ami ingyen elérhető a Google play áruházban - gyakorlatilag nem jutott el a játszásig, de még a letöltésig sem. Ennek a csoportnak, ebben az állapotában, önálló feladatnak kiadni: a teljes kudarcot jelentette. Egyértelműen nem vettem figyelembe a csoportkohézió töredezettségét, a technikai tudás hiányát, a motiválatlanságot, a feladat iránti elköteleződés hiányát. Úgy viselkedtem, ahogy nem kellett volna: ráborítottam a gyerekekre az anyagot, hogy önállóan kezdjenek vele valamit, mert ők úgy is tudják kezelni a telefont....... Ezt a részprojektet, azaz az ActionBound használatát későbbi időpontban ismételnem kell. (Szakmai és személyes tanári reflexió, tanári énkép, frusztráció kezelés, szerepkonfliktus)
Fel kellett figyelnem arra, hogy ide a kreatív, de nem hangos gyerekek csoportosultak ösztönösen. A rejtett energiák, amik felszabadíthatók. (Csoportdinamikai törvényszerűségek, szerepek a csoportban)
Kiderül. Azaz nem irányított kommunikáció eredménye: nehéz egy hallgatag, visszahúzódó társaságra rákérdezni, hogy hogy halad a munkával. De így kell tenni, és az információ hiányokra rákérdezni: "Miért nem kérik el a tabletet? Mert telefonon rajzolnak.... De milyen programmal? Hát, amit Maga mutatott.... De az IOS-e volt.... Már ingyenes lett Androidra is...."
A saját maguk által meghatározott határidő: hatékony és érzik a felelősségét. S megtanulnak tervezni - időre. Ez a pozitív hatás. Ha azonban nem sikerül határidőre elkészülni: feszültség a tagok között - konfliktuskezelési technikák ismerete szükséges. (MATEHETSZ képzésre végül bejelentkeztem)
A projekt titkossága pozitív hatást gyakorol. Csak az együttműködő diákok a produktívak, a siker egyértelműen az övék. Büszkék tudnak lenni magukra, és értékesnek érezhetik a munkájukat - ez közvetítődik a passzívak felé is. Ha a másik meg tudja csinálni - akkor én is ÉS aktivitási hullámot generál.
Érzelmi intelligencia fejlesztése, tesztelése, metódusok az előre mutató kritika, és vélemény megfogalmazására.
Nem mertem írásban, kérdőívvel szavaztatni a gyerekeket - ez már annyira személyes volt, hogy inkább csoportban megbeszéltük, hogy szerintük kit hogyan lehetne bevonni jobban a munkában, és ott helyben megkérdeztük őket, hogy bekapcsolódnának-e konkrét feladatokkal. Ilyenkor a kimondott szó mindennél hangsúlyosabb lett - mindenki előtt vállaltak feladatot, tehát meg kellett csinálni.
A fiúknak felajánljuk a lehetőséget, hogy játszani fogunk - vihogva elfutnak, a világért sem maradnának... Később teljesen meglepődnek, hogy mikor készítettük ezeket a felvételeket, és milyen jó a hangulat. Feedback-et kapnak a játékról társaiktól - egyre kevésbé van jelen a titkosság, a szeparáció, egyre inkább megéri együttműködni a másikkal. Megjelenik a "nem jó kimaradni valamiből" érzése.
Ez a megbeszélés unalmasnak látszott. De aztán magam is megtapasztaltam jó értelemben a feszültségét: a képeken látszik: fiúk lányok együtt akarnak dolgozni. A passzívabb gyerekek egy csoportba kényszerülnek, ezáltal aktivitásra is kényszerülnek, mert határidők, konkrét feladatok vannak. Ebben a szakaszban már nem lehet nem csinálni a feladatot, határozott csoportnyomás van: a kisebb csoportok vezetői a helyükön vannak, kézben tartják a folyamatokat, és ez megjelenik elvárásként is. Én mint csoportvezető csak koordinátorként jelenek meg, és már most izgulok, hogy érdemes volt-e ennyire rájuk bízni szabadon a feladatokat. A feszültség rajtam is nagyobb.
Az első konkrét tevékenység: az itt játszott játékok élnek, valóságosak: kezd tudatosulni a társaságban, hogy tényleg dolgozni kell, tényleg meg kell nézni A csoportélet kalendárium-át a neten. Többeknek most kezd világos lenni, hogy ez egy megvalósulás alatt álló folyamat. Egymástól kérdeznek. De szemmel láthatóan nem fogják fel mélységében, hogy ebből valami lesz.
Integráció a felnőttek világában - kommunikáció, érdekérvényesítés témaköre a gyakorlatban
Felelősségvállalás, saját munkánk irányában, csoportdinamika - több, hasonló passzív ember hogyan tud közösen megoldani egy feladatot, miben erősítik, és miben gyengítik egymást? - A tanár milyen módon oldja ezt meg? - Újra, máshogy, érzelmi töltet és hangsúly nélkül ismertetem a feladatot, és újra. És megint. És nem számonkérően, de megint. Egyszer csak a diákok reakciója: "Újracsináljuk." Nem feladták, és nem negálták. (Ismétlés, felidézés - tanulási folyamat alappillérei (recall and repeat) a gyakorlatban)
Gamifikációs élmények, saját játékélmények, szabályzatok megbeszélése (unalom, motiváció, differenciálás, jutalom, értékelés) Gyakorlatilag szinte semmire nem jutunk - pedig ezek az emberek szeretnek játszani - de gondolkozni róla, mélységeibe belemenni: nem.
Én is kipróbálom a Pecha Kucha módszert - de nem egyszerű, gyakorolni kell rá. A diákoknak nehéz kiállni és előadni - ezt még nehezebbnek ítélik, és bele sem fognak. Jövőre kisebb részekre bontva, óvatosabban, lassabban meg lehet nekik tanítani - mintegy mellékesen 😊.